Ahogy Wikipédián áttértek a legújabb, 1.22.5-ös verziójú MediaWiki használatára, úgy változtatták meg az alap font type-okat, valamint a betűméretet is egy kis külcsín-felfrissítés céljából. A Wikipédia története során használt Times New Romant, Arialt, Verdanát, ám most ismét változtattak, az új megjelenés egy kicsit hasonlít a Wordpressben ismert default font type-ra.

A cikkek és a bekezdések címeinek megjelenítéséhez a szabadon felhasználható Linux Libertine-re, a lapokat megtöltő tartalmi szöveg betűtípusa pedig a Liberation Sans lett.

CSS-ben sok-sok érdekes megoldás születhet, akár komolyabb előképzettség nélkül is el lehet sajátítani néhány nagyszerű fortélyt, pusztán logikus gondolkodás és a teljesen alapszintű, CSS-re jellemző szintaktika megjegyzése szükségeltetik hozzá. Alább bemutatom, hogy hogyan lehet elhelyezni egy meghatározott szélességű és egy, a böngészőablak méretétől függő, változó szélességű elemet egymás mellé.

CSS:

div.balra_igazitott
{
float: left;
width: calc(100% - 180px);
height: 200px;
background-color: #ffff66;
border: 0px solid #aaa;
}

div.jobbra_igazitott
{
float: right;
width: 180px;
height: 200px;
background-color: #aaddff;
border: 0px solid #aaa;
}

HTML:

<div class="balra_igazitott"></div>
<div class="jobbra_igazitott"></div>

A fentebb látható kódban meghatároztam két div-szelektort, értelemszerűen a div.balra_igazitott lesz balra, a div.jobbra_igazitott pedig balra helyezve a rendelkezésre álló felületünkön. Először a balra igazított elem tulajdonságait deklaráltam, legyen ez a dinamikus, a jobbra igazított pedig legyen a rögzített. A float deklarációval pozicionáljuk őket a left, valamint a right tulajdonságokkal. A background-color és a border csupán az alaköltéshez szükséges, a lényeg mindkét div esetében a width deklaráció lesz.

Lényegében a dinamikus elem, azaz a változó szélességű terület (amit tartalom kitöltésére használhatunk fel) a bal oldali div elemünk, a fix szélességű, keskenyebb pedig (ami navigációs oszlopként szolgálhat) a jobb oldali div elemünk lesz.

A balra igazított elem width deklarációjában a calc(100% - 180px); sorunk szerepel, ami magyarul azt jelenti, hogy először deklaráljuk a teljes szélességet a 100% megadásával, majd levonunk belőle 180 pixelt, ami történetesen a jobb oldali div elem szélessége, a jobbra igazított elem width deklarációjában pedig megadjuk a 180 pixelt.

Ha a border értékét növeljük, figyeljünk arra, hogy a szélességekhez ezek az értékek hozzáadódnak, így szétcsúszhatnak a már egymáshoz tökéletesen összeillesztett elemek. Növeljük meg mindkét div elemben a border értékét 0px-ről 5px-re.

Az elemek egy 5 pixel széles keretet kaptak, viszont el is csúsztak egymáson, hiszen az értékek, amiket korábban megadtunk, fixek voltak, ezért valamelyik deklaráció értékét csökkentenünk kell, hogy az elemek elférjenek egymás mellett. A legegyszerűbb megoldás, ha a balra igazított div elemben a width értékét átírjuk width: calc(100% - 180px);-ről width: calc(100% - 200px);-re. Miért is kellett 20 pixellel nagyobb értéket beírnunk? Pontosan azért, mert ha a keretek szélességét összeadjuk, azaz a bal oldali div bal és jobb oldalát, valamint a jobb oldali div szintén bal és jobb oldalát, akkor az négyszer jelenti az 5 pixelt, s így kapjuk meg a 180px helyett a 200px-t, azaz a teljes értékből, a 100%-ból nem 180 pixellel, hanem 200 pixellel húzza beljebb a bal oldali elemet. A navigációs oszlopnak szánt jobb oldali elem tartalmi részének (kék terület) mérete pedig ugyanúgy 180 pixel széles marad.

Giancarlo Fisichella, Alfa Romeo Formula 1 - teljes méretben itt nézd meg!

Elkészült az 1985-ös Oreca Motorsport csapat két autója, Michel Ferté Marlboro mintásat, Olivier Grouillard egy közel ahhoz hasonló skint kapott.

Michel Ferté, Oreca Motorsport - teljes méretben itt nézd meg!

Olivier Grouillard, Oreca Motorsport - teljes méretben itt nézd meg!

Ferté autójára több közösségi fórumon is rálel a kereső, különben sem volt megerőltető egy Marlboro-livery elkészítése, viszont Grouillard autója okozott némi nehézséget, ugyanis egyetlen egy kép állt rendelkezésemre, az is egy szemből készített felvétel, így oldalnézetből semmilyen használható információm sincs sajnos. Érdekesség, hogy egy "F1 Objectif" nevű szponzor logója sem található a világhálón, így magam kellett elkészítsem, de valójában ez sem volt nehéz munka. Az autó oldaldobozának oldalára külön felhelyeztem nagyobb méretben a csapat logóját, ami az eredeti autókon nem volt megtalálható; megkülönböztetésül alkalmaztam, ugyanis a Marlboro festésű autóból kettőt is indítottak az 1985-ös szezonban, konkrétan Emanuele Pirro 9-es számú Onyx kocsija is pontosan ugyanúgy nézett ki, mint Fertéé.

Michel Ferté, Oreca Motorsport, March 85B-Ford Cosworth 3.0 V8, 1985

Olivier Grouillard, Oreca Motorsport, March 85B-Ford Cosworth 3.0 V8, 1985

Az 1985-ös szezonban az Oreca csapat színeiben részt vett még beugróként Pierre Chauvet, Pascal Fabre és Alain Ferté is, az ő autófestésükről viszont egy fikarcnyit sem tudok, hosszas keresgélés után sem akadtam semmi hasznosra róluk. Alain Ferté autója valószínűleg ugyanazt a Marlboro mintázatot viselte, mint testvéréé, Michelé, ugyanis a szezonzárót követő - bajnokságon kívüli - versenyen, Curaçaón rajthoz állt, és ezt a versenyről készített felvételek is bizonyítják.

Az előző skines posztomban leközöltem az első Formula 3000-es liveryt, egy 1985-ös Raltot, most viszont kiegészítettem a lemaradt Honda és Bridgestone feliratokkal. Előbbiből rákerült egy-egy az orrkúpra és a motorborításra, utóbbiból pedig egy a hátsó szárnyra. Nem öntömjénezésből, de nekem sokkal jobban bejön a kiegészített szponzorokkal. Kiegészítésként pedig megszínezgettem a beugró (de inkább csak teszt-) pilóta, Satoru Nakajima kék Ralt Hondáját is (és valószínűleg a japán futamon rajthoz is fog állni vele).

Mike Thackwell, Ralt Honda Racing - teljes méretben itt nézd meg!

John Nielsen, Ralt Honda Racing - teljes méretben itt nézd meg!

Satoru Nakajima, Ralt Honda Racing - teljes méretben itt nézd meg!

Máris jelentkezem a cikksorozat második részével, amelyben ismételten négy pályát fogok röviden bemutatni Call of Duty-ra. Ezúttal is lesz egy-két ismerős map, amelyeken nagy valószínűséggel játszottatok is már.

Saint Lô (HQ, letöltés innen):

Sokak által kedvelt Saint-Lô sem tűnt még el a mapok olvasztótégelyében, olykor-olykor feltűnik némelyik szerveren, ahol használnak néhány custom pályát. HQ módban is közkedvelt map, nincs nagy távolság a két ellenséges kezdőpont között, az épületek átjárhatóak, s a rádiók korrekt elhelyezkedése miatt fantasztikus köröket lehet lejátszani. Megunhatatlan pálya, ha egyik nap egysíkúvá is válik a játék, másnap már alig várjuk, hogy ismét lövöldözhessünk rajta.

Remagen (TDM, letöltés innen):

Remagen pályáján is hatalmasakat lehet meccselni, a házakban szinte el lehet veszni, így van ez kint az utcákon is, ráadásul meglehetősen sűrű a növényzet is, ami zavarttá teheti a friss játékosok koncentrációját, viszont egy idő után teljesen megszokjuk, s szívesen térünk vissza ide bármikor. Egyetlen problémám van a pályával, a mellékelt képen látható óratoronyba nem lehet felmászni, pedig a map szempontjából az egyik leghangsúlyosabb építmény.

Panzermine (HQ, de egyelőre TDM-ben üzemel, letöltés innen):

A cikk szerzőjének egyik legkedvesebbje ez a pálya. Nagyon sokan emlékezhetnek rá, hogy a Hungarian Fragfest Area egyetlen custom mapja volt éveken keresztül olyan pályák társaságában, mint Carentan, Harbor, Railyard, s nemhogy közutálatot váltott ki ezek között a Panzermine, hanem a szerver egyik igen népszerű darabjává nőtte ki magát. Voltak természetesen "ellenzői" is, ők valójában sosem tudták megszokni a féregjáratok, az állványok és a vagonok által biztosított rejtekhelyeket, apró sarkokat, ahonnan kedvünkre vadászgathattunk. A készítője magyar, nevezetesen Lukáts Péter áldozott rá szabadidejéből rengeteget sok-sok évvel ezelőtt, amikor a callofduty.hu-n meghirdettek egy mapkészítő versenyt.

Arromanches (TDM, letöltés innen):

Arromanches bár kevésbé ismert, mégis sokszor feltűnt egy-egy módosított szerveren. A pálya a nagy léptékű változatosságának köszönhetően nyújt izgalmakat a játékosok számára, a pálya egyik végén a sziklák tövében mászkálunk, a másik végén pedig szinte majd' belezuttyanunk az öböl vízébe. Team Deathmatch játékmódban élvezhető, pörgős körökre számítsunk, ha pedig kicsi a létszám, akkor jól figyeljünk minden irányba, mert az egyszer előttünk elszaladó ellenfél nehogy a másik pillanatban a hátunk mögött lepjen meg bennünket egy jól irányzott fejlövéssel. Elég komoly taktikát kívánó pálya az arromanches-i.

A szerver e napon v0.1-es verzióról továbblépett v0.2-re, a verzióváltozást követően négy új map került bele a rotate-be, valamint rengeteg angol kiírást sikerült magyarra lefordítanom. Az AWE által nyújtott kiegészítőket, cselekvéseket (futás, csapdaépítés), fegyvereket (MG42, PTRS41) is aktivizáltam. Kezd a munkám egyre jobban hajazni a régi EPC klán által fenntartott szerverre, ugyanis a Gameland Győr szerver mellett - többek között ezen a helyen ismertem meg az eddig bemutatott pályák többségét is. Ezek mellett a csapatinformációkat is megcsinosítottam, az állapotlistát is teljesen magyarosítottam, valamint felkerült a szerver neve is, de ezek miatt még nem lettem messiás, egyszóval apró változtatásokat eszközöltem az elmúlt néhány napban.

(A cikksorozat előző része itt.)

A "titkos" fiktív bajnoksághoz készítettem egy valósághű liveryt, mégpedig az 1985-ös Formula 3000-es Ralt autók festése került egy Lola B99/50-es kasztnira. Konkrétan nem vágnék bele egy egész kasztnitervező autodidakta tanfolyamba valamelyik 3D-s szerkesztőben, abban külön megtervezni egy RB20-as Raltot, az egyszerűbb megoldást választottam tehát, szimplán megrajzoltam a dizájnt, és tulajdonképpen ennyi.

Mike Thackwell, Ralt Honda Racing - teljes méretben itt nézd meg!

John Nielsen, Ralt Honda Racing - teljes méretben itt nézd meg!

A fentebbi bekezdésben említettem a kulcsszót, a "fiktívet" (jövőbeli meglepetésnek szánom a magyarázatot és a kivitelezést is), így senki ne ijedjen meg attól, hogy a Honda motorgyártóval egészítettem ki a csapat nevét. Valójában az 1985-ös szezonban a Ralt csapat nem Honda, hanem a többi istállóhoz hasonlóan Cosworth motorokat használt. Az eredeti Ralt RB20-as kasztni valahogy így nézett ki:

John Nielsen, Ralt Racing, Ralt RB20-Ford Cosworth 3.0 V8, 1985

A "fiktív" és az eredeti livery közötti nincs nagy különbség, a fiktív verzióra rákerült egy Casio szponzorfelirat, az SKF-et kicsit jobban kiemeltem, a cockpit nyílásának oldalára viszont nem fért oda a Bridgestone a nemzeti zászlóval és a pilótanévvel együtt, így hátrébb kellett tessékelnem. A nevezési számok betűtípusát sem találtam, így hasraütésre alkalmaztam az MV Boli true type-ot. Az eredeti kasztnin a motorborítás hiányzott, de azzal nem foglalkoztam, felesleges szerintem egy full burkolt B99/50-es autón ezzel nyűglődni. Az autó orrkúpján alig észrevehető nagyságú Ralt logót kinagyítottam, így jobban fel lehet ismerni, mint az eredeti verzión látható légypiszkot.

Ha tartom magam az "ütemtervemhez", akkor szép sorban a következő autók dizájnjai fognak hamarosan elkészülni: Martini Racing Team Oreca Motorsport (eredetileg simán Oreca) és AGS Armagnac Bigorre Elf (eredetileg simán AGS).

Minap e hibaüzenettel kellett szembesüljek Call of Duty-ban szerverre csatlakozás közben. Néhány kattintás után ráakadtam a helyes megoldásra. Konzolba írjuk be a következő sort: /seta com_hunkmegs 200. Ha nem működik továbbra sem a beírt 200-as értékkel, akkor próbáljuk 256-tal, 512-vel, 1024-gyel.

Prohardver fórumának egyik topikjában már leírtam ugyan, viszont itt is meg szeretném jelentetni, hátha könnyebben ráakadnak a probléma megoldását kereső játékosok.

Nos, alapból a Call of Duty néhány előre meghatározott felbontáson kívül nem tartalmaz többet, ez akkor lehet problémás, ha a kijelzőnk nem az elterjedt felbontások valamelyikén üzemel. Jó eséllyel nem fogja tartalmazni a megfelelő értékeket az alapbeállításokban, így manuális megoldáshoz kell folyamodnunk. Legyen adott egy kijelző, amit 1920x1080-as felbontáson használunk. Kövessük az alábbi lépéseket a megfelelő beállításhoz (szájbarágós lesz, így ezúton is elnézést kérek a jártasabb felhasználóktól):

1. Indítsuk el a multiplayert, vagy single módból váltsunk át multiplayer üzemmódba.
2. Nyomjuk meg a 0-t (nullát), de ne a numpadon jobb oldalt, hanem bal oldalon az Esc billentyű alatt. Ezzel lehívjuk a konzolt.
3. Írjuk be konzolba ezt (a 0-t ne felejtsük el előbb kitörölni a sor elejéről): /seta r_mode -1
4. Írjuk be a kijelzőnk maximális felbontásának X irányú értékét: /seta r_customwidth 1920
5. Írjuk be a kijelzőnk maximális felbontásának Y irányú értékét: /seta r_customheight 1080
6. Ezután lépjünk ki a konzolból a 0 (nulla) billentyű lenyomásával, lépjünk ki a multiplayerből teljesen és indítsuk újra azt. De megtehetjük egyszerűbben is, ha a konzolt nem zárjuk be és beírjuk ezt: /seta com_introplayed 1

Jómagam ablakban futtatom a játékot 1600x900-as felbontásban, mert így bármi mást elérek könnyen, ha épp kényszerpihenőre küld az egyik játékos egy-egy fejessel pár másodpercre.

Összegyűjtöttem azokat a mapokat ebbe a posztba, amikkel régen sokat játszottunk többek között Ch!merán is, de akad közöttük olyan is, amelyek nem szerepeltek a játékszerveren, más helyekről ismertem meg ezeket, ennek ellenére mégis óriási játékélményt nyújtottak/nyújtanak.

Kelly's Heroes (egyelőre csak TDM, letöltés innen):

A Kelly hősei című nagyszerű háborús alkotás egyik helyszínét dolgozták bele ebbe a mapba. Remek pálya, sok-sok bejárható épülettel, kidolgozott részletekkel, valósághű méretekkel. Egy jó kis lövöldözős menethez pedig még csak szaladni sem kell sokat, mivel a pálya kisméretű, így ne is számítsunk unalmas mászkálásra, vagy lehorgonyzó, egy helyben álldogáló játékosokra. Headquarterst nem sikerült beállítanom sajnos, pedig úgy rémlik, mintha korábban lehetett volna rádiózgatni rajta. Egy biztos, hogy Team Deathmatch módban elindul, így jelenleg e játéktípusban üzemel.

Nuenen (HQ, letöltés innen):

Nuenen igen közkedvelt map, egy Eindhoven melletti falucskát modelleztek le, s népszerűségéről még annyit, hogy többek között COD2-ben és COD4-ben is játszható mapnak számít. A pálya hosszúkás, igazából csak hosszában kell egy kicsit többet rohanni, ha egyik végéből a másikba akarunk eljutni. Az épületek egy-két kivétellel bejárhatóak, a rádiós pozíciókat egész jó helyekre definiálták, amelyeket védeni és egyben támadni is nehéz feladat. Az eredetéről sajnos nem sok mindent tudtam kideríteni.

Mogadishu (HQ, letöltés innen):

Az olaszok által megszállt Szomáliába, Mogadishuba ugrunk egy kis kitérő címén. Szintén közkedvelt pályának tekinthető; amelyik szerveren használnak custom mapokat, ott biztos megtalálhatjuk, ráadásul HQ is játszható rajta. Maga a pálya nem nagy, eléggé nyílt, magasabb épületekből elég nagy területet be lehet látni. Külön érdekesség, hogy egy fegyverbolt is található rajta, amelyben az amerikai és német fegyverek mellett orosz és brit típusokat is magunkhoz ragadhatunk akkor is, ha olyan módolt szerveren játszunk, amelyen le vannak tiltva bizonyos fegyverek.

Arnhem (HQ, letöltés innen):

Aki látta Sean Connery főszereplésével A híd túl messze van című háborús filmdrámát, annak nagyon is ismerős lehet Arnhem pályája. Nagy területű, méretes mapról van szó, hatalmas kiterjedésű nyílt placcokkal, és épületekkel körülvett, zártabb részekkel. Jellegzetesség a fentebb említett háborús film egyik központi építménye, az Arnhem-híd. Több olyan épülettömb is helyet foglal, amelyekre felmászva távcsöves puskával lehet igazán szép eredményeket összekaszálni, de a híd tartószerkezeteinek tövében fekve is hatalmas terület belátható, és nem könnyű onnan kiszedni a játékosokat.

A pk3 fájlokat természetesen a ".../Call of Duty/main/" könyvtárba kell bemásolni a többi közé. Ha olyan módolt szerveren játszunk, amelyik külön könyvtárat hoz létre ezen belül, akkor oda dobáljuk be a fájlokat.